Értéktelen, Lelkedtől mentes tested zuhan a semmiségbe
és még csak most gondolsz arra, hogy ha másképp csinálod, most másképp is lehetne
Miért lebegnél az éveid alatt, amikor lesz még időd az égben lebegni,
Tartsd arra gondod, hogy akkor majd ne tudjanak feledni!

Mint gondolsz erről a rongyról, a porszem életről?
Van kinek ezüst, de a por az por.
mit is gondolsz arról, aki lenéz rád a magasból
vagy aki lebeg már rég, pedig tudod jól, hogy neki is hiányzol.

Hiányzom-e én majd, ha föld lesz felettem
Ifjú testemben ugyan nem érzem a végem
Eljön majd a Vén idő, amikor a fedelet rám hajtják
de most ha most halnék nézném, hogy ki az aki végső utamra, végül is elkísért.

Lehet ez csak egy kusza gondolat, merengés a csillagoknak.
A fű hideg, érzem jól a hátam alatt
És te csillag, oh mily jó, hogy itt vagy
egyetlen nem élném túl hiányodat.