Aznap éjjel,
mikor a múzsa a vállamon szundított
Apró parázs fénye
lepte be kihűlt vágyaimat
Szívemben zongora hangja szólt
szemem előtt múltam képe villogott
Honnan jöttem én
és miért?
Majd rádöbbenve
a magányos éjszakán
a nagy ágyon egyedül, hanyattfekve
bámultam a plafonom utolsó csillagát
és megszólalt a zongora
de rajtam kívül még most se hallotta
senki, főleg kit úgy szerettem volna hogy hallja
ezt neki írtam, ez az ő dallama.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése